Miért

Érdekes  "élményben" volt részem a minap (2009.08.01). Apukám mivel elég nehezen mozog, illetve elég lsbilis , ezért elesett. Kinn volt a temetőben és elmondása szerint egyszer csak elesett nem is szédült nem érezte hogy el fog esni egyszer csak a földön volt. 

A fején a bőr felrepedt, és ott ücsörgött felhivott, hogy menjek érte. Útban az ügyeletre elmondta, hogy egy ismerős orvossal még találkozott is (Ő is kint volt a temetőben) és a következő párbeszéd zajlott le:

- Béla elesett ? - kérdezte az orvos.

- Igen

- hát vigyázzon magára.

Tehát nem az , hogy orvos vagyok (ráadásul sebész) odamegyek megnézem, esetleg ellátom vagy mentőt hivok bekisérem az ügyeletre stb. Na mindegy.

Irány az ügyelet, itt tapasztaltam egyedül, hogy próbálnak segiteni. Lemosták a sebet, és mondták , hogy menjünk el az ügyeletes kórházba a sebészetre, ott megnézik, és szükség esetén ellátják.

Megérkeztünk az ügyeletre, nyilván voltak egy páran, kerestük , hogy mégis hol kell jelntkezni, mondták az ottlévő betegek , hogy üljünk csak le majd jönnek.
Kb 20 perc után megjelent az ajtóban egy igen unott növér aszisztens vagy nem is tudom mi, mondtuk, hogy hát a körzeti ügyeletről küldtek át fejsérülés van nézzék már meg. 

Aszisztens mondta majd jön az orvos és megnézi. De addig is adjuk oda az igazolványt és a taj kártyát.
 

Újabb negyed óra húsz perc után mlg mindig semmi, közben behoztak egy nénit tolószékben a mentők is , lerakták a folyosóra, és mondták , hogy szoltak a személyzetnek megpróbálják előre venni. Unott ápoló asszisztens megjelent, és mondta, hogy menjenek át a röntgenre. Ekkor megpróbáltunk érdeklődni, hogy mégis hol az orvos, ki tudná megnézni apukám sebét. Erre az volt a válasz , hogy a mütőben van, nem baj és a másik orvos, ápoló bárki. NINCS egy orvos van az egész kerületre ügyeletben !!!!!!!

Na itt eldurrant az agyam, vissza is kértük az igazolványt közben elállt a vézés is hazajöttünk apu jól van majd hétfőn elmegy sebészetre, ahhoz az orvoshoz akivel a temetőben találkozott :)) és majd meglátjuk...

A történet annyiban elképesztő hogy ismét mintát kaphattunk a rendszer fantasztikus felépitéséről. Nem irtam kórház nevet kerületet és orvost sem, mert nem ez a lényeg. Az az ügyeletes orvos aki egy baleseti sebészeten egyedül teljesit szolglatot minden tiszteletet megérdemel. De kérdem én ha történik egy baleset ahol mondjuk csak két súlyos sérült van akkor mi van ? sorsot húz az orvos , hogy melyikkel kezdje a mütétet. Más választása szerencsétlen nem nagyon tehet. Kiváncsi vagyok ha a vizfejü társaság egy tagját éri baleset vajon akkor is csak egy orvos van ügyeletben , tudják egyáltaln, hogy milyen a rendszer hogy müködik ?

Kiváncsi lennék egy törvényalkotó véleményére, de nyilván nem olvassa ezen sorokat vagy ha olvassa is értetlenül pislog hogy mit nem értünk, sporolni kell ha egy két ember meg is hal, nem baj vannak még akik fizetik a TB-t amiből az egy orvosos ügyeletet müködtetni lehet noha egy kicsit szükös kerettel is.

A helyzet akkor kezdett el különösen veszélyessé válni amikor 2008 nyarán sokadjára bekerült a kórházba (szándékosan nem irom a kórház nevét és a orvosét bár igazság szerint kellene) Szóval a hasa hitetlenül megkeményedett és felpuffadt, a lába kb a négyszeresére nött és irtózatos fájdalmakat élt át. Az orvosok azt mondták, hogy hát igen ez a betegségének a következménye lehet. Ugyan még mindig nem tudták, sőt a mai napig nem tudják hogy mi baja van, de nyilván a nem tudott betegség következménye volt. Egy pár hét után amikor már szinte vísitott a fájdalomtól, az egyik nővér nem bírta tovább hallgatni (hála a jó Istennek) és felszólt a sebészetre hogy ugyanmár nézék meg.
A sebészeten kiderítettk és kilukadt a gyomra (nyilván a betegségéből adódóan) és egy enyhébb hasnyálmirigy gyulladása is volt. A hasa azért pufafdt fel, mert a gyomrában lvéő levegő gáz, kiszökött, mint a mintavételből kiderült, valószínűsíthetően a túl sok gyógyszer miatt lyukadt ki.

Miuán visszekerült az eredeti osztályra és kapott egy kis infúziót, közölték, hogy nem tudják tovább ottartani merthogy törvény meg ágyszám meg satöbbi nem engedi és hogy hát vigyük haza, de hát ápolásra szorul. De itt jött a remek lehetőség, a kórház geriátriai osztálya. Persze térítéses , de azt mondtuk ,hogy hát persze itt legaalább jó helye lesz, meg gondokodnak róla, no igen....
Volt olyan időszak hogy egy fél napot volt kénytelen feküdni a koszos pelenkában mert nem néztek rá, nem cserélték ki alatta, a szobai WC-k állapta latasztrofális volt, de legalább jó sokba került.

Hozzátartozik a dologhoz hogy időközben esküvőnk is volt, ezt még azelőtt tűztük ki hogy édesanyám állapota rosszabodott. De ez annyiban jó hatással volt rá, hogy lelkileg egy kcist feltöltödött és erőre kapott olyanyira, hogy az esküvőn ha mentővel is de ot tudott lenni. nemsokkal ezután hazahoztuk és minden rendben lévőnek látszott otthon volt járkált kezdett erőre kapni.

Három héttel később sajnos újra kórházba került ez 2008 október második fele volt. Mivel a nagyfokú vérszegénységet állapítottak meg nála ezért be kelett feküdnie ismételten a kórházba hogy vért kapjon. Nem lett volna semmi baj, de miért ne ilyenkor kapjon egy enyhébb lefolyású tüdőgyulladást ami egy egészséges embert is lever a lábáról nemhogy egy vérszegényt. Kikezelték de sajnos közbe jött a hosszú hétvége amikor hihetetlen drasztikus módon visszaesett az állapota és azóta csak romlott. Halucinációk félrebeszélés és magatehetlen fekvés jellemzi az állapotát.

2008 október 30-án közölte a kezelőorvosa, hogy hát mindent megtettek ami orvosilag lehetséges volt - mellékesen megjegyzem ezt nem vonom kétségbe, de az eredmény nem ezt mutatja - és hogy vigyük vissza november harmadikán a geriátriai osztályra,nos itt egy kicsit megfagyott bennem a vér.

Szóval most ott tartunk, hogy pánik szerűen próbálunk eresni valami helyet ahol legalább méltósággal tud lenni a még hátralévő időben , hogy pontosan ez mennyi azt nem lehet tudni, de jó ha hónapokban számolhatunk. 2008.11.10ig van időnk hogy utána mi lesz azt nem tudom...

Kérem hogy aki olvassa ezt a blogot értesítsen ,hogy hol tudnánk elhelyezni egy ilyen súlyos beteget akiről megfelelően gondoskodhatnak.

Amit eddig ajánlottak:

1. Hospice - igen ez jó is lenne és meg is kérdezem, csak az a baj, hogy orvossal beszéltem és igazából szinte 24 órás felügyeletet igényel. Elvileg ingyenes
2. Otthon - itt arra a fajta otthonra gondolok ahol orvosi ellátás is van, sajnos mivel nincs tapasztalatom ilyen téren ezért csak remélni tudom ,hogy itt esetleg megfelelően gondoskodnának róla. Ha van valami tapasztalat azt is szívesen veszem. Térítéses szolgáltatás 100 eFt -tl felfelé.

És még egy nagyon fontos dolog, ha beteg vagy orvosokkal óvatósan, mert ha belekabalyodnak a kezelésbe akkor utána már csak az ima marad....

Hello,

Szeretnék egy pár szót írni, egy olyan dologról mely talán mindegyikünk életében jelen van, de talán nem ismerjük igazán a mélységeit. Nos bátran mondhatom, hogy három évi gyakorlat után igen jó ismerője lettem az ügynek. 

Akiről szó van az édesanyám, aki jelenleg szinte öntudatlanul fekszik egy kórházi szobában és az orvosok egy hét műlva ki szeretnék tenni a kórházból, mondván ők mindent megtettek, többet nem tudnak tenni, csináljunk amit tudunk.....

És hogy hogy kezdődött....

Anyukám sajnos mindig is magában hordozta a bajt, először jött a cukorbetegség, a magas vérnyomás, de ezekkel még el lehet élni, hiszen sokan vagyunk így. Ehhez később jött egy jó kis autoimmun betegség. Gyerekkorától vérszegény volt és fehérbőrű, de még ezzel sincs probléma. Az igazi problémák akkor kezdődtek amikor 2007 első felében orrpolipot állapítottak meg nála, és közölték hogy rutinműtétről van szó, nincs mitől félni befekszik megcsinálják kijön...

Való igaz a műtét sikerült ,de csak többszöri próbálkozásra, hiszen egyszerre mind a két részt nem tudták megcsinálni, kezdtünk volna fellélegezni, de jöttek a próblémák. Egyre többet fájlalta az arcát, az orrából mindenféle csúnyaság folyt, így hát visszment kivizsgálásra. A legjobb kezelés amit tudtak adni hogy sós vízet spricceltek az órába és megtörölgették. Sajnos a nemrég készült arcüreg CT kimutatta, hogy kétoldali arcüreg gyulladása van és ezt is meg kéne műteni, de sajnos erre már valószínűleg nem kerül sor.

Szóval kezelgették egy darabig, de anyukám csak rosszabul lett és nem nagyon tudtuk az okát. Az évek alatt rengetek orvosnál jártunk szinte az összes létező vizsgálatot elvégezték rajta , és minden lelet negatív volt. Tehát az orvosok minegyike azt mondta ,hogy nincs semmi baj, igaz mondjuk hogy kb 1,5 év alatt kb 50 Kg fogyott de nyiván ez  hozzátartozik orvosi körökben a "beteg jól van"  állításhoz.

A folytatás....

Az érintett intézmények ahol jártunk:

- Szent János kórház
- Péterffy Sándor utcai kórház
- Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet.
- Szent Margit Kórház

Hozzátenném, hogyha minden egyes vizsgálatról írnék valószínűleg életem végig körmölhetném a sorokat ezért csak a kiemelkedőket írnám le. Hozzáteszem azt is, hogy nem célom az érintett intézmények lejáratása, vagy hátrányos helyzetbe hozása, de sajnos tény, hogy a náthánál komolyabb betegségeket egyszerűen képtelenek kezelni, vagy akárcsak rájönni , hogy mégis mi lehet a baj.
 

Az orvosok azért elég hamar rájöttek, hogy valahol a vérképző rendszer körül lehet a baj, ezért lázasam elkezdtek kutakodni.

Csontvelőviszgálat:
Célja az lett volna, hogy kiderítsék van-e daganatos megbetegedés ami a tüneteket okozhatja. Mondanom sem kell negativ eredménnyel zárult a vizsgálat.

Vérvétel:
Hát erről sajnos fogalmam nincs mi célja volt, de kb hetente vettek tőle vért és bármit is vizsgáltak az mindig negatív volt.

Pajzsmirigy vizsgálat:
nos ez eaz egy sajnos még elmaradt, mert időközben annyira tönkrement az állapota, hogy képtelenség volt megműteni vagy mintát venni, pedig lehet hogy ez segíthetne.
 

Ezen kívül számtalan belgyógyászati vizsgálatot végeztek el és mindegyik negativ eredménnyel zárult.